"Most akkor Te nem adsz csokit a gyerekednek?"

Na helyben vagyunk. Kedvenc kérdéseim:

"A Te gyereked nem ehet cukrosat?"

"Minek tiltod, az oviban úgyis kap"

"Nem tudod úgysem eldugni Tőle"

"Ha nem látod, úgyis fog venni magának"

Satöbbi.

Nos:

 - Nem, nem tiltom a cukros édességet.

- Igen, tudom, hogy kap az oviban. (Sajnos. Kaphatna almát is, de olcsó vödrös nápolyit kap meg csokipudingot. Mert a gyümölcs drága. Kilója most épp 149Ft, de 3 kg fölött 99Ft kilója a helyi zöldségesnél...Egy puding mennyibe is kerül?)

- Igen, kap csokit otthon.

Sőt, hogy fokozzam, én saját kezűleg teszek ki egy kosár csokit otthon, a gyerekek számára elérhető magasságban, közelségben.

Nem, nem viccelek. Komolyan beszélek. 

Nézd:

Most akkor hogy is van ez?

Nos úgy, hogy a családban nálunk szerencsére még a 85 éves nagyapám is megérti, elfogadja, hogy a gyerekeimnek alkalmakkor egy kiló banánt, almát, mandarint, kivit, aszalt gyümölcsöt, gyümölcschipset és tejterméket vegyen. Ez utóbbi nagy része pedig való igaz: cukros.

Tudom, hogy a túró rudi és a gyümölcsjoghurt nagy része cukor, s ha tehetem, elkészítem mindezt egészségesebb verzióban házilag, otthon saját magam, de ha a 85 éves nagyapám ad egy kiló narancsot, egy zacskó aszalt gyümölcsöt, a mamám pedig diétás házilekvárt főz és cukormentes házi meggyszörpöt küld nekünk, akkor nem zavar az a két krémtúró a csomagban, vagy két túrórudi, ennyi belefér. Senki nem mondta, hogy tilos. A mérték az, ami fontos.

A kosár csoki pedig valóban létezik nálunk. 

Mert azt is kapunk, ismerősöktől, távolabbi rokonoktól, barátoktól csokit, bonbont, kekszet, cukros üdítőt. Nem lehet elkerülni és illetlenség nem elfogadni, vagy kritizálni. Én cukros édességeket nem veszek, de ha mégis kapunk alkalmanként ilyesmit, akkor azt mosolyogva elfogadom és beleteszem egy nagy kosárba, kiteszem a polcra, mert nem  dugdosom el, nem tiltom, nyilván nem dobom ki, pláne nem eszem meg. Nincs elzárva. (annál inkább érdekelné a gyereket, mi van benne, miért rakom el, miért nem kaphat...stb.)

A megoldás pedig pofonegyszerű.

Elmagyarázom a 4 évesnek - aki nem hülye, csak gyerek - hogy mit tesz a fogainkkal a mértéktelen édességevés, miből készül a gumicukor (Te tudod?) milyen rossz, ha valaki kövér és nehezen mozog, vagy beteg, gyógyszert szed, vagy sajnos cukorbeteg és nem ehet azt és akkor és annyit, amit és amikor szeretne, milyen rossz, ha megfájdul a hasunk, ha hasmenésünk van, ha fáj a fogunk...stb.

A gyerek ezt megérti, hidd el, neki is fájt már a hasa, látott kövér nénit, volt már valószínűleg fogorvosnál (érdemes ezt is időben elkezdeni) s tökéletesen felfogja, hogy amit mondasz-teszel-kérsz, azzal csak jót akarsz neki, mert szereted.

És ott a kosár csoki, nem tilos, nincs elrejtve, lehet enni belőle, csak néha, apránként, mértékkel és keveset.

Ez ilyen egyszerű.

És kapaszkodj meg. A gyerekem az esetek nagy részében nem kér a csokikból, hanem az almából vesz, nem issza meg a rostos (cukros) baracklevet, mert ő inkább vizet kér, nem akar a boltban csokit vetetni, mert inkább sütünk együtt otthon valami finomat és nem falja fel az édességes kosarat sem, mert tudja, hogy holnap, holnapután is ott lesz, ha szeretne, vehet belőle, mert nem tilos.

De nem vesz. És tudod miért nem? Mert tudja, hogy léteznek más alternatívák is, egészségesebb finomságok, cukormentes házi desszertek, izgalmas pohárkrémek, együtt készített linzerek, kekszek, saját maga formázta csokigolyók, ezerféle muffinok, egészséges házilekvárral, ínycsiklandó turmixok, hűsítő házifagyik és még sorolhatnám...

...és inkább abból kér. :)

Én pedig ilyenkor azt érzem, hogy amit csinálok, amit mondok, amit mutatok, amit eszem, ahogy élek, ahogy sportolok...nem volt hiába.

Nagyon finom cukormentes házi bonbonjaim:

Tipp cukros csokik, maradék csokimikulások, húsvéti csokinyuszik egészségesebb felhasználására:

Házi gabonapehely aszalt gyümölcsökkel, gabonával, magvakkal, kindercsokival.